Fedezed fel fűszerek világát!
Van, amikor egyszerűen nem lehet betelni a fűszerekkel – ismerd meg, hogyan emelheted új szintre az ételeidet vadonatúj tudástárunk segítségével!
A bors az egyik legszélesebb körben használt fűszer, amelyet a világ konyháiban mindenhol alkalmaznak. A történelem során számtalan háborút vívtak a nagy értékű borsszemek miatt, amelyeket hosszú időn át az arannyal egyenértékűnek tartottak. Velence gazdagsága is szorosan összefügg a borsnövény termésével, a velencei borskereskedelem pedig egészen a 16. századig kiemelkedő jelentőségű volt.
A borsok világa sokszínű
Az összes valódi borsféle ugyanarról a növényről, a Piper nigrumról származik, de a színük sokat elárul arról, hogyan dolgozzák fel őket, és milyen ízük van. Ezen információk ismerete lehetővé teszi, hogy tudatosabban használjuk a borsot a konyhában – az étel típusa, a kívánt intenzitás és ízhatás függvényében.
A klasszikus fekete bors
A fekete borsot akkor takarítják be, amikor az alsó bogyók érni kezdenek. Ezt követően erjesztési folyamaton megy keresztül, majd kiszárítják – ennek köszönheti ráncos, sötét felszínét és jellegzetes, intenzív aromáját, enyhe csípősséggel.
Univerzális ízvilágú fűszer, amely az ételeknek klasszikus, fűszeres és aromás borsos ízt kölcsönöz.
Az elegáns fehérbors
A fehérborsot vagy a fekete bors héjának eltávolításával állítják elő, vagy a feketéhez hasonló módon szüretelik, de közvetlenül a betakarítás után vízbe áztatják, hogy a külső héj leváljon róla, majd ezt követően megszárítják.
A fekete borssal ellentétben enyhébb, kissé földesebb ízű, és kiválóan alkalmas világos színű ételekhez.
A friss zöldbors
A zöld borsot éretlen állapotban takarítják be, majd vagy ecetben savanyítják, vagy fagyasztva szárítják.
Enyhe, friss ízvilággal rendelkezik, miközben megőrzi jellegzetes, kissé csípős karakterét. Gyakran használják világos szószokhoz és húsételekhez, de a zöldbors a sajtgyártásban is népszerű – különösen lágy és szeletelt sajtokban.
A különleges piros bors
A piros borsot teljesen érett állapotban szüretelik, majd egyszerűen kiszárítják – fermentálás nélkül. Összetett aromájú, enyhébb csípősséggel rendelkezik, de a fűszerpolcokon ritkán találkozhatunk vele.
Ennek oka a rendkívül munkaigényes betakarítás: a teljesen beérett bogyók magas cukortartalmuk miatt gyorsan romlanak, ami alacsonyabb hozamhoz és magasabb árhoz vezet.
Rózsabors, ami nem is bors
A rózsabors nem valódi bors, mégis gyakran – tévesen – annak nevezik. Nem a borsnövényből (Piper nigrum), hanem a brazíliai borsfa (Schinus terebinthifolia) terméséből származik, amely a szömörcék családjába tartozik.
Íze édeskés, és csak nagyon enyhén csípős, ezért inkább látványos, finom kiegészítőként használják, mintsem klasszikus fűszerként.
Fűszerezd meg az internetet! Oszd meg ezt a cikket itt:
További információk
Currently Viewing: 1 of
